Elérni a boldogság kapcsolatban állna azzal, hogy mindenki képes-e elfogadni vagy elutasítani az életet. Vannak emberek, akik jobban képesek boldogságra, mint mások.
Ábrahám maslow, a humanisztikus pszichológia atyja azt mondja, hogy azonosítsa azokat az alapvető tényezőket, amelyek meghatározzák ezt a boldogságra való alkalmasságot, hogy konkrét problémákat oldjon meg, ahelyett, hogy önmagában zárkózottan élne, és hogy elkerülje a társadalmi normákat és a társadalmi feltételeket.
Ezenkívül megerősíti, hogy a boldogságot az önmegvalósítás magasabb fokának elérésével lehet elérni.
Vannak más modellek és elméletek, amelyek többek között értékelik a kutatást és a jelen pillanatra való koncentrálást egy bizonyos szint elérése érdekében boldogság. Valójában minden tevékenység, függetlenül attól, hogy mi, a figyelem koncentrációját igényli itt és most, amely közelebb hozna minket ehhez az állapothoz, a cél tehát az, hogy ezeket a körülményeket a mindennapi életben a lehető legtöbbször vissza lehessen teremteni. Ez a hozzáállás egyfajta filozófia, a boldogság sok apró mindennapi gesztusból fakad.
La boldogság Kifejezheti egy kozmikus részvételen vagy az érzésen is, hogy részt vesz valamiben, ami önmagánál nagyobb, ilyesmi, amely ugyanakkor nem ölel fel és nem tartalmaz bennünket. Itt utalunk az élet értelmére és a boldogság sokkal spirituálisabb meghatározására.
Egzisztenciálisabb szempontból a boldogság csak a halál után lehet hozzáférni. Egyesek úgy vélik, hogy ez így van, és hogy a földön való áthaladásunk csak előkészítő szakasz lenne. Ezeknek a gondolkodóknak nem a vég számít, hanem az ehhez vezető út.
De a legtöbb gondolkodó és értelmiségi egyetért abban, amikor megerősítik, hogy a boldogság nem egyedül érkezik. Az a világ, amelyre gondolunk, nem a való világ, hanem a kettő közötti ellentét tesz boldogtalanná minket. A diszonancia és az illúzió nem jó barát, azért kell dolgoznunk, hogy a fejünkben lévő világ minél közelebb kerüljön a valódihoz.